Azt hittem, az utóbbi majdnem egy évben a házba való bejutás és onnan kijutás minden alternatíváját kipróbáltuk már, és valóban így van (persze várjuk csak ki a végét), csak a fejlettségi szint az, ami változni szokott, de persze ez se mindig az előrehaladás irányában. A fő bejárati ajtónkhoz való feljutás (vagy akkor már következetesen, az “Építkezés – darázsírtás” bővebben
Rugós foci és a kulcsok
Ez még egy belvárosi lomtalanítós körút során került haza, az egyik utcai kupacban hevert. (Ezúton is köszönöm A.-nak, hogy átpasszolta nekünk.)
Rakosgattam, elpakoltam, előszedtem, szétesett, összeragasztottam, “Rugós foci és a kulcsok” bővebben
Kuba és a hintaszékek
Bár a saját otthonaimba az évek során folyamatosan csempésződtek be valahogy újabb és újabb hintaszékek, igazából sosem gondolkodtam el azon, milyen érdekes és különleges bútordarabról is van szó. Egészen addig, amíg alkalmam nem adódott pár évvel ezelőtt másfél hónapot is eltölteni Kubában. Teherautókon zötykölődve jártuk be az egész szigetet a keleti csücskétől a nyugatiig, kizárólag helyi lakosok otthonaiban, magánszálláshelyeken megszállva, így jó sok alkalmunk volt belekukkantani az autentikus kis kubai életekbe.
Hát sehonnan sem hiányoztak a hintaszékek.
A legszegényebb háztartásokból sem, ahol egy ágyon, tévén és egy amerikai retro hűtőn kívül már szinte tényleg semmi más nem volt. Egy olyan helyi mini luxuselem ez, ami egyszerűen mindenkinek jár.
És ahogyan az élet nagy része itt inkább házon kívül zajlik, úgy házon kívül (is) vannak hintaszékek, sőt!
A porták nélkülözhetetlen elemei, díszei, amik színeikben, anyagukban, kialakításukban a legtöbb esetben még a ház stílusához “Kuba és a hintaszékek” bővebben
Ódon kincsek és döbbenet
Egy jó kis beszerzési forrás ma a blogon.
Bár mostanában egyetlen felszabadult percemre is vagy hárompercnyi tennivaló azonnal akadna, ma délelőtt mégis úgy jártam Vácon, hogy majdnem egy teljes órányi szabadon eltölthető időm is maradt két fix program között. Mivel erre nem is voltam előre felkészülve, így nem vittem magammal semmit a halmozódó tennivalóim közül, szóval szabadon kutatgathattam az emlékeimben, hogy mit is érdemes ilyenkor itt csinálni. Egy régóta kedvelt helyemre “Ódon kincsek és döbbenet” bővebben
Egy mackóspolc és a Teréz körút huszonkettő (Richard udvar)
Belakberendeztem egy épületrészletet
Tizenkét éve van a hostel ott, ahol van, tizenkét éve léptem be annak a háznak a kapuján, ahol lakást hirdettek kiadásra, és bár többszáz lakáshirdetés, és vagy húsz lakás megnézése után kicsit már fáradtabban, de újabb reménnyel mentem fel az elsőre, hogy hátha mégis ez lesz a befutó.
És igen, ez lett, és az, hogy egy szuper elrendezésű és méretű lakás mellé egy ilyen fantasztikus házat is kaptunk, az már “Egy mackóspolc és a Teréz körút huszonkettő (Richard udvar)” bővebben
Helyzetjelentek
Nagy lendülettel indultam neki a blognak még a télen, sok év halogatás után. Gondoltam, most már annyi téma összegyűlt, amit a blog profilján belül megoszthatnék veletek, hogy még ha új dolgoknak neki sem állnék évekig, legalább annyi ideig írhatnék csak az eddigiekről. Télen, gondoltam, több idő van irogatni, képeket válogatni, gondolatokat összeszedni akár hónapokra előre is. Tavasztól már inkább házon kívül van az ember, vagy műhelyen belül, de az elektronikától legalábbis messzebb. “Helyzetjelentek” bővebben
Vendégházunk konyhája 3. rész
A “jó” konyha
Na, hát akkor folytatom.
Előzmények itt: Vendégházunk konyhája 1. rész – bevezető, terv, “rossz” konyha
Aztán itt: Vendégházunk konyhája 2. rész – bontás, építés, szakibakik
Most pedig jöjjön az a rész, ahol összefoglalom, hogy az előző részek leírásaihoz képest mit jelent esetünkben egy “jó” konyha. (A fotók minőségét pedig ismételten nézzétek el nekem..)
A régi konyháról azt írtam, hogy túlzsúfolt volt, rossz volt a térkihasználása, nem volt benne elegendő hasznos munkafelület (egyáltalán nem volt), lerobbant volt és sötét, és a stílusa sem volt a megfelelő. Na, hát ezekben kellett rendet teremteni.
A lerobbantságon hamar segített a két helyiség helycseréje és az ezzel járó teljes újjáépítés, a sötétségen pedig az új ablak.
A túlzsúfoltság, a rossz térkihasználás és a hiányos munkafelület igazából egy történet, éppen ezért az új konyha jól átgondolt megtervezése egyben meg is kellett, hogy oldja ezeket a hibákat. A hely stílusán való elmélkedés meg már csak hab volt a tortán, persze ezt is párhuzamosan kellett átgondolni a többi részlettel együtt.
Világos, szellős, fiatalos konyhát képzeltem el, letisztult felületekkel. Egy szép, homogén, hosszú konyhapultot, elegendő munkafelülettel, az egyéb szükséges konyhaelemek logikus elrendezésével, a különböző munkafázisokhoz alkalmazkodva. Nehéz, szemet terhelő bútorok nélkül, de praktikus és elegendő tárolási lehetőséggel.
Ahogy a legtöbb konyhaátépítés esetében, itt is meg kellett küzdenünk néhány kompromisszummal, a mi esetünkben a pici alapterület volt az, amiből “Vendégházunk konyhája 3. rész” bővebben
Vendégházunk konyhája 2. rész
Bontás, építés, szakibakik
Hát már jó régen volt, amikor erről a konyháról elkezdtem írni, az igazság az, hogy a való életben most annyi az elfoglaltság, hogy közben nehezen szánok időt a virtuális világra.
Úgyhogy most nekem is vissza kellett olvasnom, hogy miről is írtam eddig, gyanítom, ti sem nagyon emlékeztek már rá.
Szóval, adott egy 40 nm-es faház (most vendégház), amit különböző okokból, “Vendégházunk konyhája 2. rész” bővebben
PELENKÁZÓ KOFFER
Amíg készül a parkolóház (aki követ facebookon, az már látott belőle egy szösszenetet), addig megmutatom a pelenkázónkat, az legalább már tuti kész van, és már évek óta rendületlenül használjuk is.
A funkciója és a polcok tartalma folyamatosan változik ugyan, de így is “PELENKÁZÓ KOFFER” bővebben
KOFFERTÖRTÉNETEK – Felhívás!
“HA EZ A BŐRÖND MESÉLNI TUDNA..”

Felhívás!
Koffertörténeteket keresek közolvasásra!
Ha van a birtokodban koffer, aminek ismered a múltját, vagy tulajdonosát, aki mesélne róla és nem bánná, ha más is megismerné történetét, vagy ha találsz a régi családi fotóalbumban bármilyen fotót, amin bőrönd van, kérlek küldd el a hello@cofferworks.com email címre, vagy töltsd fel a Coffer facebook oldal “Koffertörténetek” csoportjába.
Ha pedig csak olvasgatnál vagy nézegetnél történeteket, akkor is a csoportban a helyed!
Kizárólag 1990 előtti történeteket és felvételeket keresek (ha egy régi történetnek a koffere még megvan, úgy azzal együtt annak egy frissebb fotója is jöhet).


Na, és akkor ugyanez bővebben, izgalmas fotókkal tarkítva! :