Építkezés – darázsírtás

Azt hittem, az utóbbi majdnem egy évben a házba való bejutás és onnan kijutás minden alternatíváját kipróbáltuk már, és valóban így van (persze várjuk csak ki a végét), csak a fejlettségi szint az, ami változni szokott, de persze ez se mindig az előrehaladás irányában. A fő bejárati ajtónkhoz való feljutás (vagy akkor már következetesen, az onnan való lejutás is) volt eddig mindig a szűkebb keresztmetszet, mert annak a megközelítése szűnt meg szinte elsőként az építkezés, vagyis a házbővítés kezdetével.

Itt még egész szép rend van, és még a lépcsőnk is megvan
A kapu felől
Ugyanez a ház bejárata felől, a lépcső maradványaival (Ezen a terepen én ekkor már mankókkal közlekedtem, mert még az ép lépcsőn sem tudtam rendesen lemenni)
Lépcső huss, egyebek helló!

És mivel csak ezt az ajtót tudjuk kívülről is zárni, valamerre így is el kell onnan mindig bukdácsolni, ha el akarunk menni itthonról, vagy az egész házat megkerülve sóder, kavics, zsaludeszka halmokon és gödrökon keresztül, vagy konkrétan az épülő házrész területén át, ami egyébként is állandóan új kihívások elé állít.

Amikor reggel még vígan lesétálunk a lépcsőn, majd hazajövet ez vár
Van, hogy csak az akadály az akadály
Másképp már unalmas is lenne
Minden út -így vagy úgy- a házba vezet
Az új teraszlépcső helye. A bevállalósabbak már a létrán mennek fel, a kevésbék tovább másznak a ház mögött a bejáratig

És marad ez, ha nem akarunk a terasz felé kerülni
Jobb híján létra nélkül

Szóval amikor tehetjük, inkább a már majdnem elkészült új teraszunkon és teraszajtónkon keresztül közlekedünk (cuccokkal, gyerekekkel, kutyával), és ha szerencsénk van, legalább egyikünk ezalatt üresebb kézzel a másik irányban tud zárni vagy nyitni, aztán le vagy felmászni ott, ahol éppen tud.

A terasz felé, jól elszigetelve

Most éppen így:

Hol van már az a régi lépcső?
Szokatlan rendben furcsa semmit nem kerülgetni

És ott a cél!
Az új bejárat majd itt lesz. Addig ugyanitt csak bemelegítünk

A mai nappal (vagyis már a tegnapelőttivel) ez most megint borult, egy pár napig ismént bukdácsol majd az egész család, amíg az utóbbi pár hónapban már jól bevált közlekedési útvonalunkat akadályozó darázskolónia utolsó példánya is ki nem purcan.

Mai kép

Szóval így jártunk most, két csípéssel így is egész jól megúsztuk.
A fészek kábé őt kilós volt, és ha kivártuk volna, rövidesen húszezresre saccolt példányszámmal örvendeztetett volna meg minket.

Jó meleg, védett helyet találtak, félig a földben egy nagy, üres cementes zsákokkal teli zsák alatt. Szóval egyhamar ez nem fagyott volna el.
Köszönjük a nagyon kedves darázsírtónk mai munkáját, egy élmény volt.

Folytatás következik, tudom, most még zavaros egy kicsit, hogy mit hova és miért építkezünk mi egyáltalán, és miért vagyunk mi még itt. Előbb utóbb minden kiderül.
Itt a blogon közvetlenül, vagy a Facebookon a blog oldalán közvetve.

Rugós foci és a kulcsok

 

Ez még egy belvárosi lomtalanítós körút során került haza, az egyik utcai kupacban hevert. (Ezúton is köszönöm A.-nak, hogy átpasszolta nekünk.)
Rakosgattam, elpakoltam, előszedtem, szétesett, összeragasztottam, gondolkodtam, felakasztottam a falra és azóta is ott van. Bejárat mellett, kulcsoknak.

Az ötlet egyszerűen másolható, tennivaló nincs sok vele, jobb állapotú retró rugós focit meg még a neten is lehet már (még) találni.

Elsőre egyébként egy tálcára gondoltam, vagyis hogy focinézés közben milyen jól lehetne ezen szervírozni a sznekkeket meg az italt.
Ez végül elmaradt, mert így vált be jól, focit meg nem is nézünk, viszont kulcsunk van sok. De hátha valaki azt is kipróbálja helyettem.

Ez pedig itt -ha már így előkerültek a kulcsok-, egy menő kulcstartóm még régről, mutatom, hátha nektek is tetszik.

Egy tökéletes semmiértelme darab.

AJTÓ NÉLKÜLI KULCSOK

Jó szolgálatot tett annak idején, sose lopták el a kulcsaimat, mert hát minek?

Most meg már szinte nem is hordok kulcsot magamnál.

Egyébként ez a debreceni egyetem egyik régen leselejtezett kulcstartója (gondolom nem a kulcs nelküli ajtóké..), amit akkoriban egy oda járó ismerősömtől kaptam. Ezúton is köszönöm neki ezt a különleges, vagyis különös darabot.

Ha látok valahol régi rugós focit, szóljak?

És az üveggolyót megtaláltátok?


Ha kíváncsi vagy még más, hasonló újrahasznosítási ötletre, követheted a blogot a facebookon is!

Itt pedig lesz még szó enteriőrökről, lakberendezési tippekről, beszerzési helyekről, lomtalanításról, újrahasznosításról, házi praktikákról, ritka és érdekes tárgyakról és persze bőröndökről!

Csak saját ötleteket és alkotásokat osztok meg.