A “jó” konyha
Na, hát akkor folytatom.
Előzmények itt: Vendégházunk konyhája 1. rész – bevezető, terv, “rossz” konyha
Aztán itt: Vendégházunk konyhája 2. rész – bontás, építés, szakibakik
Most pedig jöjjön az a rész, ahol összefoglalom, hogy az előző részek leírásaihoz képest mit jelent esetünkben egy “jó” konyha. (A fotók minőségét pedig ismételten nézzétek el nekem..)
A régi konyháról azt írtam, hogy túlzsúfolt volt, rossz volt a térkihasználása, nem volt benne elegendő hasznos munkafelület (egyáltalán nem volt), lerobbant volt és sötét, és a stílusa sem volt a megfelelő. Na, hát ezekben kellett rendet teremteni.
A lerobbantságon hamar segített a két helyiség helycseréje és az ezzel járó teljes újjáépítés, a sötétségen pedig az új ablak.
A túlzsúfoltság, a rossz térkihasználás és a hiányos munkafelület igazából egy történet, éppen ezért az új konyha jól átgondolt megtervezése egyben meg is kellett, hogy oldja ezeket a hibákat. A hely stílusán való elmélkedés meg már csak hab volt a tortán, persze ezt is párhuzamosan kellett átgondolni a többi részlettel együtt.
Világos, szellős, fiatalos konyhát képzeltem el, letisztult felületekkel. Egy szép, homogén, hosszú konyhapultot, elegendő munkafelülettel, az egyéb szükséges konyhaelemek logikus elrendezésével, a különböző munkafázisokhoz alkalmazkodva. Nehéz, szemet terhelő bútorok nélkül, de praktikus és elegendő tárolási lehetőséggel.
Ahogy a legtöbb konyhaátépítés esetében, itt is meg kellett küzdenünk néhány kompromisszummal, a mi esetünkben a pici alapterület volt az, amiből “Vendégházunk konyhája 3. rész” bővebben
