Vendégházunk konyhája 2. rész

Bontás, építés, szakibakik

Hát már jó régen volt, amikor erről a konyháról elkezdtem írni, az igazság az, hogy a való életben most annyi az elfoglaltság, hogy közben nehezen szánok időt a virtuális világra.

Úgyhogy most nekem is vissza kellett olvasnom, hogy miről is írtam eddig, gyanítom, ti sem nagyon emlékeztek már rá.
Szóval, adott egy 40 nm-es faház (most vendégház), amit különböző okokból, de teljesen kibeleztünk. Megírtam, hogy az eredeti konyhája és fürdőszobája miért cserélt helyet, miért volt szükség egy új ablakra, és összeszedtem, hogy a meglévő konyha miért volt alkalmatlan számunkra az akkori állapotában.
Na, hát nagyjából ez volt az elmélet és a kritika, ezt természetesen követte még elég sok tervezés és egyeztetés, ahhoz hogy a végeredmény már tényleg azt adja majd vissza, amire a kezdetektől számítottunk. De aztán már hamar beindult a kemény meló is.

Kellett is folyamatosan, hogy emlékeztessük magunkat a végső célra, mivel, ahogyan ez általában lenni szokott, a felújítás néha annyira döcögősen haladt, hogy nehéz volt erőt meríteni belőle.  A ház szétrobbantása viszonylag rövid, de annál látványosabb folyamat, az építési szakasz hosszabb, de annál idegölőbb. Mindkettő kellő mennyiségű váratlan meglepetéssel is persze, amikre azonnal, ott helyben kellett mindig megoldást találni, vagyis szinte folyamatosan résen kellett lenni. Hát, nem mindig a megfelelő irányban és tempóban haladtunk.

Szóval megjelent a brigád, hol ügyesebb, hol kevésbé ügyes tagokkal, hol bírták egymást és jól haladt a munka, hol éppen az ellenkezője történt. Mi kipucoltuk a berendezés nagyját, a lerobbant bútorokkal és a sok csetresszel agyonpakolt házat, míg ők lebontották az összes felesleges felületet és elemet (laminált padlót, linóleumot, csempét, a szétrohadt vízcsöveket, mosdókagylót, zuhanyt, falakat, ajtókat stb.).

Ennek a fürdőnek a helyén van most a konyha
Ez a bukóablak az egyetlen, ami megmaradt, ez aztán fehér színt kapott az új konyhában
Ilyen szépen futottak a falon a vízvezetékek, és rajtuk a víz..

A szakik állandó felügyelete mellett én közben folyamatosan firkálgattam a terveket, párhuzamosan az összes helyiségről, anyagok után kutattam, mialatt a kertben a sitt csak gyűlt és gyűlt..

Ezt családi tanácskozások és döntések követték, házhozszállítások, le- és felcipelések, közben a házban épült az új villanyhálózat is, kerültek fel az új burkolatok (gipszkartonok, lambéria, hajópadló, cementlapok stb.), aztán jött a festés, szóval azért alakult a ház.

Csak, hogy jobban értsétek, milyen nehézségekről is írtam a bevezetőben, hát összeraktam nektek egy kis szakibaki-gyűjteményt, és ezt még csak a konyhából! ( A képek pocsék minőségűek, bocs)

Baki 1:

A vízszerelő túl vastag csöveket szerelt fel a burkoló szerint, aki így nem tudta feltenni a lambériát. A vízszerelő nem jelentkezett, így a burkoló leszedte a csöveket, hogy haladni tudjon. De a csövek nélkül haladni nem lehetett, így csúszott pár napot ez a munkafolyamat is, amíg végre elő nem került a vízszerelő és vissza nem tette a vastag csöveket.. (A “bosszú” csak később jött, lásd ráadásbaki..)

Baki 2:

Megmutattam a villanyszerelőnek a falon a tervezett új ablak helyét. (A képen a jobb oldali fal közepe.)
Pont fölé már előzőleg beszerelt egy kötődobozt, és mivel közvetlenül az ablak alá szerettünk volna konnektorokat, jeleztem, hogy a vezetékek kerüljék ki a leendő ablak helyét.
Másnap ez várt, a vezetékek szépen, nyílegyenesen levezettek a tervezett konnektor helyéig.

Baki 3:

A kivitelező meg volt róla győződve, hogy kevesebb hajópadlót vettünk, mint amennyire szükség volt az egész ház leburkolásához. Én az ellenkezőjéről voltam meggyőződve.
Kompromisszumosan, vagyis a biztonság kedvéért kihagytunk egy szakaszt a leendő konyhaszekrény alatt, ahol utólag egy pótlás majd a legkevésbé látszik.
A munka végeztével megmaradt másfél csomag (kb. 3 nm) hajópadló.
Konyhaszekrény meg végül nem lett ott, így most a pótlás is látszik.

Baki 4:

A tervezett ablak helye ide oda csúszkált a falon, a cementlapokkal együtt, amik hol felkerültek már a falra, hol korrigálás végett újra leszedettem őket onnan. Aztán szakikáimnak végre sikerült belőni az előre megrajzolt terv szerint is jelzett végleges helyét és méretét.
Csak ezután láttam értelmét megrendelni az ablakot, amire aztán jó pár hetet várni kellett, mivel egyedi méretekkel gyártották le nekünk.
Addig nem volt ablak, így egy ideig csak a szigetelést néztük, aztán fóliát deszkákkal (a ház külső burkolata), aztán csak a fóliát, majd egyszer végre valahára előbukkant a kilátás is.
Ekkorra már legalább szépen felkerültek a falra a cementlapok, de konnektor mégsem lett az ablak alatt
Kávéval sóvárogtam a kilátás után 
Helló kilátás, helló szépen lefestett fal! Ablak még mindig sehol..

Baki 5:

Levonultak a szakik. Minden szépen elkészült, még a festő is gyönyörűen lefestett mindent, többek közt a lambériát is azon a falon a konyhában, ahova egy kisebb lámpát terveztem, alatta egy kapcsolóval.
A lámpa kimenete is már a helyén volt, foglalattal, izzóval, a kapcsoló is, ami viszont nem kapcsolta azt.

A villanyszerelő visszajött, észlelte a hibát, nincs feszültség, de nem tudja, hogy miért. A túlsó falon, ahonnan az áramot kapná, ugyanannak (elvileg ugyanannak..) a vezetéknek még van feszültsége. Egy teljes évszakváltásnyit kellett volna várni arra, hogy a szaki újra ráérjen és kijavítsa a hibát, így inkább még aznap, mi magunk visszabontottuk (vagyis a család férfitagjai) a szép új, frissen lefestett lambériát. Aznap már kezdtük volna a konyha beépítést, így ezzel nem lehetett várni.

A visszahajtott lambéria mögül új vezetéket húztunk át a kapcsolótól a mennyezeten keresztül a túlsó falig, a mennyezet gipszkartonja mögött, vagyis fölött. Trükkösen mérőszalaggal húztuk át a vezetéket a túloldalt található kötődoboz nyílásáig, az összes, gipszkarton fölött elhúzódó többi vezetéken keresztül (beépített spotok hálózata) és annak a párnafái között, anélkül, hogy ebből bármit is láthattunk volna.

Sikerült megúszni a plafonbontást, csak a lambéria sérült több helyen, és itt ott újra is kellett festeni.

Vezetékek útja, még a burkolások nélkül
Még ezeket a képeket visszanézve sem találtuk meg a hibát
Na, ezt a bakit már el is felejtettem. A villanyszerelő kivágta a falban a kötődoboz helyét, de nem számolt azzal, hogy a mennyezet a burkolással lejjebb kerül. Korrigálni már nem akarta, így ezt is megcsináltuk aztán mi.
Még ekkor sem gyanítottunk semmit, hisz elvileg a villanyszerelő lecsekkolt mindent.. De szerencsére legalább a kötődoboz nyílását itt még nem zártuk le. Tehát a feladat az volt, hogy azzal összekapcsoljuk a bal falon lévő kapcsolót, a legkevesebb rombolással.

Baki 6, vagyis egy ráadásbaki:

Majdnem egy teljes év elteltével derült rá fény. Véletlenül vettük észre, hogy a konyha lambériája alatt folyamatosan vizes a fal.
A burkoló a mosogató alatti falon a gipszkartont telibe belecsavarozta a vízvezetékbe!
Persze ahhoz, hogy ezt megtaláljuk, egy jó nagy falatot ki kellett vágnunk a falból. (keresek majd képet ehhez is)

Egyébként több év mindenféle lakás- és házfelújítós tapasztalat után most már lassan kezdem elhinni, hogy tényleg nincs felújítás bakik nélkül.
Ennek tudatában összességében azt tudom mondani, hogy szakikáink azért elég jó munkát végeztek.
Remélem vendégeink is ezt gondolják.

Ti felújítottatok már vagy építkeztetek valaha? Voltak bakik? Milyenek?

Nemsokára jön a folytatás, figyeljétek a blogot vagy a fb oldalt!

 

Share this...
Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn

Comments

comments