Amíg készül a parkolóház (aki követ facebookon, az már látott belőle egy szösszenetet), addig megmutatom a pelenkázónkat, az legalább már tuti kész van, és már évek óta rendületlenül használjuk is.
A funkciója és a polcok tartalma folyamatosan változik ugyan, de így is teljesen beépült a fürdőszobai hétköznapokba, annyira, hogy abban a környezetben biztos nem is mutatom meg még nektek :p. Majd ha túl leszünk a fürdőszoba felújításon..
Addig is, megosztok veletek néhány képet azok közül, amiket egy, vagyis két pályázatra is készítettem.
A lámpás bőröndpolchoz hasonlóan ez is elnyert egy fődíjat, ezúttal egy tabletet hozott a postás (OLX -Régiből újat- nyereményjáték), aztán egy jó vastag albumot, amiben különdíjazottként, nyomtatott formában is szerepel a pelenkázó koffer (Paksi erőmű -Mutasd meg a hobbidat!- pályázat). Utólag is köszönöm mindkettőt, a zsűriknek és a szavazóknak!
Gondolom, sokaknál, ahol kallódik egy-egy bőrönd, egyszer biztosan előjön a kérdés, hogy mégis, mire jó, mi legyen vele. Na, ha a bőröndök mennyisége ezután elér egy olyan szintet, amit nálam elért (száznál tovább nem számoltam..), máris fel lehet tenni ezt a kérdést fordítva, vagyis, ha valamire szükségem van, vajon az bőröndből elkészíthető-e. Mindent nyilván nem lehet belőlük elkészíteni, de a szükségessé vált pelenkázónk esetében így ezek után azért már elég könnyű dolgom volt.
Kellett egy zárható rakodópolc, és egy olyan pelenkázó a fürdőbe, ami használaton kívül nem foglal sok helyet, ekkor a hasznos vízszintes felületet is visszanyerjük másra, illetve a pelenkázós, öltöztetős szeánszok után a sok pipere is eltűnik a láthatárról. És ami még nem is néz ki rosszul.
A bőrönd eredeti pakoló részébe kerültek a polcok és rájuk a sok cucc, a tetejébe meg ment a pelenkázólapként szolgáló szivacs. Használat után csak felhajtom és kész.
A polcokra felváltva kerültek hasznos és haszontalan tárgyak, bár kinek mit jelent a hasznos vagy haszontalan.., mindenesetre került rá elegendő figyelemelterelő elem is. Az egyik kihajtható is, cserélhető játékkal, ezt nem lehetett kihagyni.
A szivacs vízlepergető borítást kapott, egy régi textil zuhanyfüggönyt használtam fel hozzá.
És akkor nézzünk a kulisszák mögé is:
Így nézett ki a bőrönd eredetiben.
Első lépés volt, mint mindig, a tervezés, aztán a polcok beméretezése. Nagyjából tudtam már, hogy mennyi és mekkora elemet kell elhelyeznem majd rajtuk, így ez lényegében csak egy kis matekozás volt.
Majd jött a méretre vagdosás, egy kis csiszolás és a polcok végleges elrendezése. (Olyan jó idő volt, hogy a műhelyt ezúttal hanyagoltam és a teraszt vettem birtokba.)
Méretpróbák után színpróbák, fapác és papír kiválasztása.
Tetszett az eredeti borítás is, mégis, inkább sima, egyszínű hátteret képzeltem el, hogy ne legyen annyira kaotikus a végeredmény. A papírt éppen csak annyira szedtem le, amennyire hagyta magat. Itt ott már magátol jött le, ezért nem is maradhatott volna így.
A tetejét meghagytam, ahogy volt, az egykori gazdája nevét sem volt szívem letépni. Ezt takarja most a pelenkázólap.
Vagdosás, ragasztgatás.
Polcok lefestve, és annyira összeszögelve, hogy egy kis görbítéssel még pont be lehessen egybe illeszteni a bőröndbe. Majd kívülről is szögekkel lettek a bőrönd falához erősítve.
Ezt a bőröndöt egyébként “Apacuka” Juditéktól szereztem, még abból az időből, amikor régi tárgyak eladásával is foglalkoztak. Mára gyönyörű kerámiák készítésére (is) szakosodtak, méghozzá nagyon kreatív módon, régi, mintás festőhengerekkel megbolondítva. És nem csak a végeredmény, de az odavezető út is izgalmas, én vegigkövettem az átalakulást, és a bátor kísérletezéseket. Gratulálok hozzá!
Egy fotót is lőttek távozásunkkor, köszönöm szépen!
Es itt van még egyszer a végeredmény, sziasztok!
—
Ha tetszett, örülnék, ha megosztanátok!
