“HA EZ A BŐRÖND MESÉLNI TUDNA..”
Felhívás!
Koffertörténeteket keresek közolvasásra!
Ha van a birtokodban koffer, aminek ismered a múltját, vagy tulajdonosát, aki mesélne róla és nem bánná, ha más is megismerné történetét, vagy ha találsz a régi családi fotóalbumban bármilyen fotót, amin bőrönd van, kérlek küldd el a hello@cofferworks.com email címre, vagy töltsd fel a Coffer facebook oldal “Koffertörténetek” csoportjába.
Ha pedig csak olvasgatnál vagy nézegetnél történeteket, akkor is a csoportban a helyed!
Kizárólag 1990 előtti történeteket és felvételeket keresek (ha egy régi történetnek a koffere még megvan, úgy azzal együtt annak egy frissebb fotója is jöhet).
Na, és akkor ugyanez bővebben, izgalmas fotókkal tarkítva! :
Budapest ostroma végének emléknapja kapcsán előkerült a napokban egy 2014-es cikk, teletűzdelve sok, ehhez kapcsolódó régi fotóval, és mivel a Fortepan szóra mindig felcsillan a szemem, hát beleolvastam.
Egy naplórészletet is idéz, ami számomra ezerszer többet ér, mint egy történelemkönyv, vagy bármilyen történelmi témájú szubjektív írás.
“Reggel nagyon erősen ágyúznak. Vannak olyan negyedórák, amikor egész idő alatt a házat lövik. 3 percenkint rázkódik meg a ház, és hallunk omlást. (…) Az egész pincei életben az a sok megaláztatás a legrosszabb számomra, amiben részünk van. A németek fát kértek. Nem akartunk a fás pincéből adni, mert oda vannak berakva a koffereink. Így hát a nagy pincéből adtunk nekik, de az nagy volt. Velünk vágatták föl. Mialatt mi vágtuk, ők nevettek.”
Persze, hogy a koffer szó azonnal felütötte a fejemet.
És hozta magával megint azt az érzést, vagyis kérdést, ami annyiszor előjön, amikor meglátok egy régi bőröndöt, pláne, ha valamilyen személyes emlékkel (tulajdonos neve, matricák) is meg van tűzdelve.
Ezeknek tényleg mindig csak a nehéz időkre kell emlékeztetniük? Így látjuk őket filmeken, fotókon, ezekről hallunk, szinte csak. A deportálások, a kényszerkilakoltatások, költözések, sorsfordító utazások, stb.
Ezek nagyon értékes, és egyben szívszorító, megrendítő történetek, és igen, fontosak az utókor számára. Nem tudom, mennyire illik ide a szeretem szó, de tény, hogy engem is nagyon érdekelnek.
De voltak szebb idők, amikor a bőröndök akkor is a mindennapok részeit képezték, vegyes történetekkel, akár beleszólt a háború, akár nem.
A Fortepannak nagyon köszönöm, hogy ebben megerősített, bár minél több ilyen kép előkerülne a múltból! Az itt látott fotókat és adatait is innen válogattam össze, még bőröndök nélkül is izgalmasak lennének:).
Nézzétek például ezt a szép darabot, divatfotókon dekorációs kellék lett.
1957, Szent Istán tér (háttérben a Bazilikával) és Andrássy út környéke:
Mindenhol ott volt (ha nem, akkor vitték..), mindegyiknek van története, és mind más. Csak hát túl sokat mégsem tudunk. Ütött, kopott, matricázott, látjuk, a matricákon városnevek, szállodák, dejó, retró, szép, eltesszük, kirakjuk, satöbbi.
Belül viszont a legtöbben megjelennek azok nevek. Xy János, József, dátumok és városok. Jé, ez azé volt, ő nyitogatta-csukogatta? De ki volt ő? Hova ment, miért használta, mit vitt benne? Miért? Költözött, utazott? Nyaralt?
A legtöbben nem tudjuk.
Van a ti padlásotokon hasonló bőrönd? Elgondolkodtatok már a múltján? Van neve? Tudjátok kié volt? Köztetek van még? Mesélne róla?
Vagy a régi családi fotókat lapozgatva nem tűnik-e fel egy koffer valamelyik családtag kezében, lába mellett, polcon, szekrény tetején?
Ha tudsz koffertörténetet, és teheted, oszd meg, hadd ismerje meg mindenki, hadd tudjunk meg még többet az adott korról és embereiről! Ha van fotód, küldd el, hadd lássa más is!
Én is készülök néhány történettel, kövesd a blogot, ha érdekel, vagy a hozzá tartozó facebook oldalt is, hogy a történetek is megtaláljanak téged.
Időrendi sorrendben itt a többi is, íme:
Egy kis kakukktojás:
