A “jó” konyha
Na, hát akkor folytatom.
Előzmények itt: Vendégházunk konyhája 1. rész – bevezető, terv, “rossz” konyha
Aztán itt: Vendégházunk konyhája 2. rész – bontás, építés, szakibakik
Most pedig jöjjön az a rész, ahol összefoglalom, hogy az előző részek leírásaihoz képest mit jelent esetünkben egy “jó” konyha. (A fotók minőségét pedig ismételten nézzétek el nekem..)
A régi konyháról azt írtam, hogy túlzsúfolt volt, rossz volt a térkihasználása, nem volt benne elegendő hasznos munkafelület (egyáltalán nem volt), lerobbant volt és sötét, és a stílusa sem volt a megfelelő. Na, hát ezekben kellett rendet teremteni.
A lerobbantságon hamar segített a két helyiség helycseréje és az ezzel járó teljes újjáépítés, a sötétségen pedig az új ablak.
A túlzsúfoltság, a rossz térkihasználás és a hiányos munkafelület igazából egy történet, éppen ezért az új konyha jól átgondolt megtervezése egyben meg is kellett, hogy oldja ezeket a hibákat. A hely stílusán való elmélkedés meg már csak hab volt a tortán, persze ezt is párhuzamosan kellett átgondolni a többi részlettel együtt.
Világos, szellős, fiatalos konyhát képzeltem el, letisztult felületekkel. Egy szép, homogén, hosszú konyhapultot, elegendő munkafelülettel, az egyéb szükséges konyhaelemek logikus elrendezésével, a különböző munkafázisokhoz alkalmazkodva. Nehéz, szemet terhelő bútorok nélkül, de praktikus és elegendő tárolási lehetőséggel.
Ahogy a legtöbb konyhaátépítés esetében, itt is meg kellett küzdenünk néhány kompromisszummal, a mi esetünkben a pici alapterület volt az, amiből ugyan a maximumot kihoztuk, de így is inkább csak egy, vagy max másfél emberes maradt a konyha. Szóval ez nem az a sürgős-forgós helyiség lett, ahol a család minden tagja boldogan megtalálja a helyét az aktuális munkafolyamatában, de hát, ha nem lehet az, amit szeretnénk, hát szeressük azt, amit lehet.
A nappalival össze lehetett nyitni, ezáltal is tágult a tér, a fürdőszoba alapterületéből is le lehetett csippenteni egy négyzetméternyit, a felesleges dolgokat pedig teljesen kiszanáltuk (nagy szerencsénkre egy fix kapacitású vendégházban nincs is szükség semminek sem a felhalmozására), így a falakat is megszabadítottuk a felesleges terhektől (viszlát faliszekrények!).
A túlzsúfoltság elkerülésének egyik nagy titka a jól átgondolt tárolás (egy erős szelektálás után persze), ehhez szükséges a meglévő terek legoptimálisabb kihasználása, illetve azok megfelelő ki- vagy átalakítása, ha megvan rá a lehetőségünk.
Amit mi még megtehettünk, ahogyan írtam is, hozzácsaptunk egy kisebb felületet a fürdőszobából, ami igazából eredetileg sem volt a régi fürdő része, hanem egy szekrénynek adott helyet, ami a nappali felé nyílt, benne tv-vel, ágyneműkkel, egyebekkel. Ezekre itt egyáltalán nem volt szükségünk, minden nem konyhába illő dolognak megtaláltuk a későbbi végleges helyét a ház többi részében, ezt a nagyon hasznos kis felületet pedig inkább a konyhának és részben a fürdőnek adtuk vissza, másfél méterrel odébb és elfordítva.
Ennek az új “doboznak” az alját elfoglalta faltól falig egy kisebb hűtő, a felső részét pedig függőlegesen két részre osztottuk, a fürdő irányában centire pontosan elfért egy 120 literes bojler, a konyha felé a maradék szabad felületet pedig bepolcoltuk, ide került egy mikró (ez már megfelelő kézmagasságra), és az összes tányér, pohár meg bögre is itt kapott helyet. (A képeken még hiányzik néhány polc)
Ez a konyhának egy kevésbé dekoratív része ugyan, de a konyha használata közben azért nem annyira zavaró, szóval nem ezt nézegetjük. Külön előny így azért az, hogy átlátható, pláne egy vendégház esetében. Szóval ezért sem kaptak ezek a polcok plusz takarást.
Nem egyszer találkoztam már utazásaim során azzal a jelenséggel, amikor a szálláshely konyháját éppen birtokba vevő vendég a főzés előkészülete részeként először az összes fiókot és szekrényt kénytelen kihúzni, kinyitni, átkutatni, hogy megtaláljon modjuk csak egy krumplipucolót vagy egy szűrőt. Van, akinek ismerős ez? Az ilyen megoldásokat szeretem elkerülni, ha vendéglátóhelyről van szó, és ha a hely is úgy akarja.
Mivel a ház általában rövidtávra van kiadva, a polcok porosodása itt nem számít problémának, mivel itt szinte minden folyamatos használatban van, illetve pár naponta úgyis minden átmegy egy takarításon.
Cél volt még a minél nagyobb és használhatóbb munkafelület, ami nélkül nem konyha egy konyha. Itt csak az L alakú pult jöhetett szóba, az pedig egyértelmű volt, hogy a terasz irányába lesz tájolva.
A konyha kis alapterületének függvényében, amennyire lehetett, igyekeztem az új pultot az általános ételkészítés műveleti sorrendjének alárendelni (kaják kipakolása, előkészítés -mosás, hámozás, aprítás stb-, feldolgozás, főzés, tálalás..), vagy akár csak egy kényelmes kávéfőzésnek.., így a két fő eleme, a mosogató és a tűzhely egymástól jó távol, a pult két szélére került. Egy lehajtható edényszárító rács került a falra a mosogató bal oldálra, így ez sem jelentett akadályt már abban, hogy egy jó nagy, használható munkafelületet kapjunk e két elem között, és pont az ablak alatt, ahonnan a legtöbb fényt is kapjuk. És így akár még az ablakon keresztül is tálalhatunk a terasz felé.
Az evő- és egyéb apró konyhaeszközöket, valamint az összes csúnya csecsebecsét (szalvéták, csomagolófóliák, szemeteszsákok, gyertyák, gyufa, fogpiszkáló stb.) egyetlenegy nagy fiók nyelte el, kényelmesen az új ablak felőli munkapult alatt.
A fiók alatt kapott helyet egy hatalmas, nyitott polcon az összes szükséges edény, sőt még néhány konyhai gép is (pl. a kenyérpirító), olyanok, amikre nincs minden nap szükség, ezért nem is kell, hogy máshol feleslegesen foglalja a helyet (pláne nem a munkapulton, mert hát hol máshol foglalná).
A mosogató alatt nemcsak a kukák fértek el (szelektív, vegyes, komposzt), hanem azok mögött egy kisebb polcon az összes tisztítószer is, és mivel az egész pult alatt nyitott maradt minden maradék felület, az amúgy kritikusan nehezen elérhető és kihasználható hátsó sarok is így könnyen kezelhetővé vált. Nem csak a gázpalack és a felmosóvödör fér el így itt, hanem egyéb, ritkábban használt tárgyak is, mint egy elemeire szedhető gyerek etetőszék, de még egy kiskád is (ami a fürdőben meg egyébként nem fért volna el).
Ezek a ronda felületek itt azért már kaptak egy külső diszkrét takarást, semleges színű függönyök itt ezt bőven megtették. Szekrényajtók több okból sem jöhettek volna szóba, egyrészt a korpuszok hiányoztak hozzá, másrészt a helyszűke miatt elég kényelmetlen lett volna nyitogatni és csukogatni őket.
A pult nappali felőli végére, alulra került még néhány nyitott polc, illetve a falakra körbe (a mosogató, a tűzhely és az ablakok fölé is), üresjáratban elsősorban dekorációs elemekkel megtöltve, egyébként meg ezek szabad mozgatásával a vendégek saját cuccainak tárolására ad helyet.
Ezzel ki is pipálnám a térkihasználás kérdéseit is, nem maradt már más hátra, mint a stílusról és a dekorációról beszélni egy kicsit, illetve bemutatni most már teljes egészében a végleges konyhát. De ezeket már legközelebbre hagyom, illetve jönnek a jó kis beszerzési források is.
Remélem győzitek kivárni és olvasni, én meg igyekszem győzni az írást!
Tehát hamarosan jön a konyhabemutató utolsó része. Ha nem akarsz lemaradni róla, figyeld a blogot, vagy csak kövess a facebookon, és az új bejegyzések majd megtalálnak téged.
