Nagy lendülettel indultam neki a blognak még a télen, sok év halogatás után. Gondoltam, most már annyi téma összegyűlt, amit a blog profilján belül megoszthatnék veletek, hogy még ha új dolgoknak neki sem állnék évekig, legalább annyi ideig írhatnék csak az eddigiekről. Télen, gondoltam, több idő van irogatni, képeket válogatni, gondolatokat összeszedni akár hónapokra előre is. Tavasztól már inkább házon kívül van az ember, vagy műhelyen belül, de az elektronikától legalábbis messzebb.
Na, hát ez se jött be, “mindig van valami”, ami éppen fontosabb, vagy sürgősebben elvégzendő, tök mindegy, milyen évszakot írunk.
Szóval az eddigi kész munkák bemutatásának és a befejezetlenek befejezésének rovására most megintcsak a folyamatban lévők kerültek előtérbe, ezekről meg eszembe se jutott eddig írni, pedig azzal is hamar megtöltődne a blog.
Csak két aktuális témát említek meg, amik kitöltik mostanában napjaim legtöbb szabad percét (az alap melók és az “alap élet” mellett), ti meg mondhatjátok, ha szeretnétek, hogy meséljek róluk részletesebben itt a blogon is.
A telet és a tavaszt most már hagyjuk, nézzük csak a jelen időt. A vendégházat és a hostelt már egy-egy téma kapcsán szóba hoztam, ezek most a háttérben zajló alap melóim, amiket csak csinálni kell, mondjuk ezek is ellátnak feladatokkal rendesen (szerencsére azért olyanokkal, amiket szeretek is). Enteriőr tervezés, lakberendezés tekintetében még fogtok hallani ezekkel kapcsolatban. A családi élet is zajlik rendületlenül, gyerekneveléssel, utazásokkal, de ez a blog témáihoz nem kapcsolódik szorosan, úgyhogy nem is keverem ide bele (hacsak valamelyik mozzanata éppen nem szorosan kapcsolódik hozzá.) Annyi köze a családi életnek mégis van most a lakberendezéshez, hogy öt év után mostanra nőttük ki a házunkat, így belevetettük magunkat a bővítési tervekbe (is).
Rajzok, skiccek, levelezések, telefonálgatások, neten infók után kutatások, egyeztetések tervezőkkel, kivitelezőkkel. Mindennek a legizgalmasabb része (számomra) mindig az, amikor a tervezőnk küldi az újabb változatot, amit aztán azonnal el is kezdek berendezni, lakhatóvá tenni, tereket tovább rendezni, falakat mozgatni, ablakokat hozzátenni stb. Persze vannak egyéb szükséges elfoglaltságok is etéren, még az előkészületi fázisban is, új szennyvíztisztító kiépítésének kérdései, meglévő gáz- és vízcsövek átvezetése, elöregedett terasz robbantása, telekösszevonás, statikai kérdések, engedélyek, satöbbi. Na. Ezekről meséljek-e részletesebben, vagyis belesúvasszam-e még a blog témái közé a házbővítést?
Másik, szinte napi elfoglaltságunk mostanában az úszóházunk sorsával való foglalkozás, amire tavaly ősszel tettünk szert.
Az eredeti elképzeléseink szerint abból is egy vendégházacska készülne, vagyis inkább kunyhócska, méretét és egyediségét tekintve igazi kihívás lesz lakhatóvá, kényelmessé tenni, szóval jó kis alap lehet ez is újabb blogos lakberes témákra is. Na nem most azonnal, mert a vártnál kalandosabban indult az új szerzemény birtoklása, látványosabb (a természet elemeivel folyamatosan küzdő ötven éves roncsról van szó..) és kevésbé látványos, de annál bonyolultabb (papírmunkák, engedélyek, szerződések stb.) elemekkel vegyítve.
Ezekből néhány részletet folyamatában most per pillanat az úszóház saját fb oldalán követhettek, de amint ott tartunk végre, hogy legalább egy széket és egy asztalt be- illetve rátehessünk, ami mellett megihatjuk nyugalomban a hajnali kávénkat a még ködben úszó, csendesen hullámzó Duna felett, itt is elkezdek hírt adni róla, ha kapacitásom engedi. Mert ha egy asztal és szék már felkerül rá, akkor valószínűleg hamar jön rá a többi is.
Hat így állok/állunk most, örülök, ha egy hónapban egyszer tudok ide is írni valamit, remélem ez majd azért változik, vagy sikerül gyakrabban és a megfelelő nyugalmi állapotban a gép elé ülnöm, vagy hagyom a fenébe a blogot egy időre.
Mindenesetre a visszajelzéseiteknek mindig nagyon örülök, számít, ha tudom, van értelme a blogra is időt szánni, vagyis találni.
Szép napot mindenkinek!
