ADVENTI VONAT NAPTÁR
Ezt a kis adventi gyufásdoboz vonatot tavaly készítettem a fiamnak, most megmutatom netek is, hátha valamelyikőtök megcsinálná idén.
(Középhaladó szint, kell hozzá egy kis barkácsismeret, némi szerszám és sok türelem.)
Figyelem, elég pepecselős, macerás meló, ha egy alkalomra készülne, azt mondanám, ne is álljatok neki!
Idén én viszont már csak az előnyeit élvezhetem, mivel most már csak elő kell vennem és megtöltenem a kész vagonokat az idei meglepetésekkel. És ez így lesz még jó pár évig, szóval azért így már megéri.
Alapvetően egy olyan adventi naptárban gondolkodtam, aminek az eredeti funkcióján kívül még egy ideig az ünnepek elérkeztével is kitartana a hatása, szóval amolyan kettő az egyben meglepetés volt a cél. Mindemellett jobban esett a gondolat, hogy így Karácsony közeledtével igazából nem csak fogy majd a napi meglepetések száma, hanem közben gyarapodik is, a végeredmény pedig egy maradandó játék lesz.
Az, hogy jármű lesz, nem volt kérdés, nálunk járműmánia van, szóval könnyű volt ebből kiindulni. A vonat egymás után csatolható vagonjai pedig adták magukat, hogy jó adagokban érkezzenek majd a napi meglepetéscsomagok.
A gyufásdoboz alapból egy szuper találmány, egyszerű, kicsi, olcsó és mégis nagyon praktikus, egyszóval a rakomány szállításához tökéletes alapot ad. (A doboz maga pedig hulladék is ugye, úgyhogy még jót is teszünk a felhasználásával.)
Szóval ezért lett nekünk gyufásdoboz gőzös az adventi kalendáriumunk.
A fiam naponta kapott egy újabb vagont, minden reggel izgatottan várta a benne rejlő kis meglepetést, aztán hozzábiggyesztette a már meglévő vagonjaihoz, így hosszabbodott egyre a vonat. A mozdony eredetileg Karácsonykor érkezett volna, de végül a Mikulás hozta, mivel anélkül a puszta vagonok azért nem voltak annyira izgalmasak.
Másik előnye még ennek a naptárnak, hogy nem kell elkészüljön az egész december elsejére! Én november utolsó napjaiban álltam neki, aztan végig versenyt futottam persze az idővel egészen az ünnepekig, de legalább nem kellett egyben ledarálni az egészet. Pár naponta álltam neki újabb pár napi adagnak, közben a műhely és a lakás között vándoroltattam a félkész egyedeket.
(Egyébként meg az összes kicsi részletből olyan sokat kellett elkészíteni, hogy nem is lett volna annyira lelkesítő ezeket egyben azonnal legyártani, szóval sokkal jobb volt ez így).
Mutassam a műhelyt, ne mutassam?
A kissé kaotikus és hűvös (de elvonulásra tökéletes) műhelyben készült a vonat barkácsolós része, tehát főképp az aljak, majd az otthon melegében, már ünnepi hangulatban készültek a beszámozott dobozok rá. Ez utóbbit nem tudtam eltitkolni a család legkisebb tagja elől, hisz ilyenkor általában együtt voltunk, így úgy tudta, hogy igazából én csak a manócskáknak segítem elő a munkát, mert alig győzik a karácsonyi megrendeléseket. Az ő rögtönzött műhelyük így egy kis fadobozka lett, lefekvés előtt együtt raktuk be nekik a félkész aznapi vagont, jó munkát kívántunk nekik, ők pedig jó éjszakát nekünk. Reggelre befejezték a művet és eldugták valahova a lakásban, aztán visszamásztak aludni, hogy az aznap éjszakai műszakig megint kipihenjék magukat.
Ébredés után várta új gazdáját az aznapi csomag, amit aztán csendben megköszöntünk az alvó manócskáknak a résnyire nyitott kis dobozműhelyükbe kukucskálva.
Az ünnepek elteltével aztán a vonat lassan háttérbe szorult, és ahogy idén is lesz majd, beköltözött egy bőröndbe és ott várja azóta is az idei szezont.
Akinek megjött a kedve az adventi gőzös naptár elkészítéséhez, vegyen egy nagy levegőt és olvassa el, hogy hogyan készült. Aki viszont megijed tőle, de mégis készítene egy hasonlót, annak adok ötletet egy egyszerűbb verzióra is.
ÍGY KÉSZÜLT:
Ami kell hozzá
Az aljához:
- rétegelt lemez, az alapok kiszabásához fűrész (kézi vagy dekopír), csiszolópapír. (25 gyufásdoboz méretű darabra lesz szükség)
- festék vagy pác, ha színezni szeretnétek
- fakorongok kerekeknek, fúrógép a közepük kifúrásához, majd a helyük előfúrásához (összesen 103 darab, plusz kb. 10% selejtnek)
- szögek a kerekek rögzítéséhez
- szemescsavarok és vitrázskampócskák vonóhorgok gyanánt (24 darab mindkettőből), a helyük előfúrásához is fúrógép kell
- a mozdony kéményéhez fatipli és egy fakorong a már meglévőkből, egy csepp faragasztó és egy alátétes csavar a rögzítéséhez
A tetejéhez:
- gyufásdobozok (26 darab)
- színes kartonok
- olló, vonalzó
- a számokhoz ceruza, színes tollak, festék, filctoll vagy bármi hasonló (én számos pecsétet használtam alapnak, mert volt itthon, aztán kávéval festettem, mert az is volt itthon..)
- ragasztó (én higított faragasztót használtam, de más is jó, ami papírt ragaszt)
- apró meglepetések (a milyénkbe apró édességek, magvak, szép kavicsok, termések, lufi, legoemberkék, miniautók és hasonló apróságok kerültek)
Az alábbi leírás az én variációm, biztos lehetett volna egyszerűbben is megcsinálni, szóval ha vannak otthon jobb gépeitek, azért azokkal minden gyorsabb, egyszerűbb és szebb. A fent felsorolt alapanyagokat és az összeállítás módját pedig azért választottam, mert ezekkel sokkal tartósabb a végeredmény.
A gyufásdoboz méretű rétegelt lemez darabkák méretre fűrészelgetése az első kritikus pont, amikor máris elmehet a kedvetek az egésztől..
Én próbáltam ezeket már ilyen kicsi méretben megrendelni, de az asztalosok nem vállalták, vagyis nem voltak elég precíz gépeik hozzá. Annyit sikerült elérnem, hogy legalább egy hosszban már a megfelelelő méretben vágjanak le nekem csíkokat a nagy táblákról, így a munka felét azért megspórolták nekem. A gyufásdoboz rövidebb oldalának szélességével kértem, így egyrészt hajszálnyival kevesebb fűrészelnivaló maradt nekem (minden számít!:) ) másrészt így a szebb, géppel vágott hosszabbik oldal maradt a látható a vagonok oldalán.
A lefűrészelt oldalakat aztán lecsiszolgattam, majd sötétbarnára pácoltam az összes kis darabot.
A kerekek elkészítése volt a következő (szívás) kihívás. Senki nem akart nekem eladni kész fakerekeket, így teli korongokat szereztem be, ezeknek fúrtam egyesével lyukakat, 102 darabot, ehh!
Egy helyen mondjuk javasolták, hogy ennyiből akár már fagyöngyöt is vehetnék, azt már nem kell fúrogatni, elég csak leszeletelgetni, haha.
Komolyabb otthoni gépekkel mondjuk ki lehetett volna talán több korongot is fúrni egyszerre, de esetemben, kézi fúrógéppel ez csak gányolás lett volna, a végén egy csálén guruló vonattal. Ha tudtok erre egy jobb megoldást, vagyis gyorsabbat, szóljatok!
Egy méretében passzoló rozsdás alátét lett végül a segítségemre a korongok közepének könnyebb becélozásához, ez azért meggyorsította valamennyire a munkát és végül legyártódottak a kerekek is. Pipa.
Majd jött az összes kerék felszögelése az alapra és az összes szemescsavar és kampócska becsavarása a helyére.
Reméltem, hogy gyorsan, egy kis előszögeléssel megúszom a helyük egyenkénti előfúrogatását, de nem vált be a gondolat. Már a harmadik ütés szétrepesztette a rétegeket, na és mivel egy vagonra így hat csapás is várt, ráadásul mind ugyanabba a rétegbe (négy kerék, vonóhorog és akasztó), esélyem sem volt.
Újabb 150 fúrás.
A mozdony összesen hat kereket kapott, és másfél gyufásdoboz ment el rá. (Ezeket még az összeszerelés előtt bevontam kartonnal és egymásra ragasztottam). Az alsóra került a kémény, belülről rögzítettem egy csavarral. A kémény maga egy kis fatipli, erre ragasztottam még egy fakorongot, egy, a tiplivel azonos átmérőjű fúrt bemélyedéssel az alján.
Ha ezekkel megvagyunk, el lehet felejteni a barkácsrészleget, jöhetnek a gyufásdobozok és a számozgatás.
A dobozok tetejének színes kartondarabokkal való beborítgatása nem igényel szerintem hosszabb leírást, álljatok neki és kész! Vonalzó, centizgetés, levagdosás, felragasztgatás.
A számok. Én elkezdtem felrajzolgatni, aztán eszembe jutott, hogy pont kapóra jönne egy gyerekoromból megmaradt betü és szám nyomdakészletem, így inkább azzal nyomkodtam végig. Sokkal jobb is lett, pláne úgy, hogy itt minden szám egy újabb személyiséget képvisel, egészen mulatságos volt így a munka, meg hát a gyereknek is ez egy plusz szórakozás. De nyomda nélkül is elkészülhet persze!
Sűrűre kikevert instant kávéval festettem meg őket, ezt gyakran használom, mert jól lehet játszani az árnyalatokkal, nagyon szépen szárad, a végeredmény pedig olyan, mintha egy vékony selyemlakk réteget is kapott volna (vigyázat, aztán vizes kézzel azért már nem érdemes fogdosni!).
Az így megfestett számok keretét fekete zselés tollal emeltem ki, a lábakat és a szemeket pedig hófehérrel, ettől a kis hozzáadott kontraszttól elevenedtek meg ennyire.
(Na, ezek pont azok, amiket aztán nem használam fel, mert rossz irányból nyomtam őket. )
Színek szempontjából én maradtam a viszonylag természetes, semlegeseknél, de itt aztán nincs semmilyen korlát, bátran variálhattok velük (mondjuk egy klasszikus csupapiros mikulásvonat?). Még a fapácok között is rengeteg a vidám szín, de használhattok akár akril festéket is, sőt, vízfestékkel sem lehetetlen (de ez utóbbi a kávéhoz hasonlóan azért érzékenyebb marad a nedvességre).
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hányan álltok neki egy hasonló gőzöshöz, szívesen látnám a végeredményt!
A bevállalósoknak kitartást kívánok a munkához!
Ha pedig passzolnád az ötletet, egy megosztással megteheted, előre is nagyon köszönöm!
A műhelyben sok más hasonló alkotás is készül, ha kíváncsi vagy rájuk, kövesd az oldalam a facebookon is, és mindenről értesülsz!
Itt a blogon pedig az apró kreálmányokon kívül lesz még sok szó enteriőrökről, lakberendezési tippekről, lomtalanításról, újrahasznosításról, házi praktikákról, ritka és érdekes tárgyakról és mindenekelőtt sok sok kofferről! Csak saját ötleteket és alkotásokat osztok meg.
